Sokszor foglalkoztatja az embert az a kérdés, hogy mikor várható valaminek a megtörténése az életében. Mikor lenne annak itt az ideje? Mikor lesz változás? A helyzet az, hogy a változás akkor jön, amikor. És hogy mikor van az a bizonyos amikor? Elsősorban akkor, amikor megteszed a hozzá szükséges lépéseket. Egyiket a másik után.
Mikor jön el valaminek az ideje?

Mikor jön el az ideje egy párkapcsolatnak, egy gyermekvállalásnak, egy utazásnak, egy hivatásnak, egy költözésnek, egy döntésnek, avagy egy halogatott, netán remélt eseménynek, mégis mikor jön el az ideje? Mikor történik meg a várva várt változás? A kérdés abszolút valid, hiszen ma már számos módszer és eszköz áll rendelkezésre, melyek segítségével az energiákat értelmezni tudjuk és ezekből következtetéseket is le tudunk vonni. Viszont, minden ilyen csak lehetőségeket rejt, mindarra, hogy rálássunk mit támogat adott időszakban, helyzetben még az univerzum is, és csakis várni az idővel majd megérkező változásra, de semmit sem cselekedni, szerintem egy óriási, önmagunknak létrehozott önbecsapás, mely egyben egyfajta csapda is. Amikor valaki megkérdezi tőlem, hogy mikor jön el a változás, csak azt tudom válaszolni: amikor megteszed a hozzá szükséges lépéseket. Azt követően, ha tetted, ami rajtad múlt, akkor már várhatsz, de meglehet várnod sem kell, mivel megjelenik a valóságodban is. Mikor van itt az ideje, hogy tedd, ami rajtad múlik? Most. A jelenben. Halogathatsz, de akkor ne várd a változást. A halogatás a valódi erőnk egyik óriási blokkolója. Hogyan is lehet abbahagyni a halogatást? Úgy, hogy először is felelősséget vállalsz a saját életedért, választásaidért, észreveszed a halogatást és másképp döntesz. Megmozdítod, elindítod magad, cselekszel, teszel, léped és megléped, elhagyod azt a gondolatiságot, hogy na majd mindjárt, majd hamarosan, majd holnap, majd a megfelelő időben, majd, ha eljön az ideje. Te kellesz ehhez, és hogy tudd van választásod, dönthetsz másképp, változtathatsz, mert ha meg szeretnéd változtatni a világodat, ahhoz meg kell változtatnod a hiedelmeidet.
A segítő önreflexió

Mostanában sokszor kerül szóba, mint egyfajta megoldókulcs bizonyos problémákra, az önértékelés kérdése. Ez egy erőteljes téma, még ha mindenkinél más és más dolog is húzódik a háttérben és másképp is jelenik meg az életében, illetve különbözőképpen is éljük meg vagy reagáljuk le. Számtalan dolog lehet az önértékelés nehézségeinek hátterében. Előfordul, hogy valaki, akinek alacsony az önértékelése, gyerekkorában azt élte meg, hogy az ő szükségletei, sokszor érzelmi szükségletei, nem voltak kielégítve. Fontos! Itt nem a hibáztatás vagy a felelősök keresése a cél és nem is az az előrevivő, itt amit lényeges tudni, hogy ilyen esetben ennek hátterében is számtalan történés állhat, akár például egy-egy kórházi- vagy korai bölcsődei élmény, de a lényeges és közös mindezekben az akkori csecsemő- vagy korai gyermekkori megélés. Ebből kialakult, rögzült és tárolódott az a tapasztalat, hogy amit én szeretnék az nem fontos, azaz, hogy „én nem vagyok fontos”, „én nem számítok” és ebből a hiedelemből viselkedésminták sora alakul ki, melyek meghatározzák a működésünket, életünket. Például, ha ez a minta, hiedelem működik valakinél, megmutatkozik abban is, hogy nem tudja kifejezni a saját igényeit, vagy akár lehet, hogy nem is tudatos a saját igényeire, nem tud egészséges határokat felállítani, és így hagyja magát bántani, energetikailag lecsapolni, kihasználni, továbbá olyan megfeleléseket vesz magára, melyek szerint mások igényeinek kielégítése lesz az alapsémája, miközben valójában magát nem tudja igazán szeretni, magával nem tud foglalkozni. Természetes, hiszen ennek fontosságát, egészséges, harmónikus módját, mikéntjét nem tanulta meg gyerekkorában, mondjuk úgy, hogy kimaradt a fejlődéséből. Hogy hogyan lehet ebből kilépni és mikor jön a változás? Ebben sem elég a csodákat várni, ugyanakkor ezen mintázatok felismerése mindenképpen az első lépésnek tekinthető, ezért lényeges a felismerés általi tudatosítás például az önreflexió segítségével. Oldások, a hiedelmek megváltoztatása is segít természetesen, de amitől a változás megszületik és valóban működni kezd az új, az a megszokott, régi séma, mintázat gyakorlati felülírása.
Önreflexióval az egészséges önértékelésért
Számomra egyértelmű, hogy a valódi változás lehetősége úgy nyílik meg előttünk, ha előbb-utóbb a dolgok mélyére nézünk, mivel azok feloldásához, megváltoztatásához egyfajta rálátás szükséges. Amennyiben egyedül nem megy még, akkor is törekedjünk az önreflexió elsajátítására és gyakorlására, először akár kisebb, kevésbé fajsúlyos témákban, mindig addig a mélységig, ameddig aktuálisan megy. Gyakoroljunk, a befektetett energia eredménye meg fog érkezni. Ha szükséges, forduljunk szakemberhez, segítőhöz, hiszen azt is lényeges megtanulnunk, hogy kérhetünk, kaphatunk és elfogadhatunk segítséget, egyénileg, mindenkinek a saját tempójában, saját hite és aktuális állapota szerint, személyre szabottan. Igen, egyénileg, mert azt azért vegyük észre, hogy akár azonos események, tapasztalatok is más és más módon jelennek meg az életünkben, ahogy az azonos történéseket is különbözőképpen éljük meg vagy reagáljuk le. Lényeges, hogy sémáinkat illetően se kezdjünk el másokkal azonosulni, hanem egyéni felelősségünket felvállalva a saját életünkért, választásainkért, kezdjük el megtanulni beazonosítani a saját reakcióinkat, gondolatainkat, érzéseinket, hogy tudatosan elkezdhessünk függetlenedni a rögzült viselkedésminták szerinti, avagy sémavezérelt működéstől. Azt felismerni csakis mi magunk tudjuk, hogy mire is van szükségünk valójában, mi történik bennünk. A válaszaink önmagunkról mindig bennünk vannak, tanuljuk meg meghallani, felismerni azokat.
Válj azzá a változássá, amit látni szeretnél
Az életünk során különböző nehéz helyzeteken keresztül a fejlődést valójában megléphetjük, ezért amikor megtanuljuk és éljük a saját igényeinknek feltérképezését és kifejezését, amikor tudunk határokat húzni, bizonyos viselkedéseket magunkkal szemben már nem elfogadni és szükség esetén bűntudat nélkül kapcsolatokat lezárni, amikor nem mások igényeinek rendeljük magunkat alá, nem akarunk másokat megmenteni a saját döntéseik és viselkedésük következményeitől, nem akarunk másokat megmenteni akár saját maguktól, akkor eljött a változás. Ugyanis a változás nem magától történik meg, hanem az ember lépésről lépésre alakítja ki, teremti meg azt. Mondhatni, hogy ő maga válik azzá a változássá, amit valójában látni szeretne. És ez az, ekkor van az, hogy tényleg eljön, megvalósul a változás. Ez nem időhöz van kötve. Persze, mondhatjuk, hogy „az élet” olykor jobban noszogat, és az is igaz, hogy sokszor támogat a változásban egy-egy időszak valamilyen energiája, legyen ez egy kollektív vagy személyes szintű bolygóállás akár, ha valaki ezekben számunkra hiteles, akkor hozzájárulás vele rávilágíttatni egy-egy egyéni elemzés által, és ezek miatt is hálásak lehetünk, mert sokszor ezek megadják a szükséges külső lökést, a változáshoz hozzájáruló támogatást. Mégis, mindennemű pozitív változáshoz elengedhetetlen az önreflexió, s a fejlődéshez vezető tudatos lépések, hogy a változás belülről kifelé haladva teret nyerjen, megvalósuljon. Törekedjünk, hogy önmagunkat tisztán lássuk és egyúttal szeretettel támogassuk önmagunkat ezen az úton. Izgalmas felfedező út, sikerekkel és a fejlődés örömével.
Mit tehetek?
Teszem a dolgom, és figyelem magam. Hogyan gondolkodom, hogyan érzek, mire hogyan és mit reagálok, mi a szándékom. Eleinte hónapok, hetek kellenek, hogy felismerjük, hogy egy-egy helyzetben tulajdonképpen mi történt, aztán egy hét, majd napok és órák, majd percek, és végül eljutunk oda, hogy miközben történik, már látjuk, hogy amit mondunk vagy teszünk, az hogyan kapcsolódik össze az adott helyzettel és mivel már felismerjük, hogy mikor és miért gondoltuk azt amit, hogyan és mit reagáltunk úgy ahogy, akkor már menetközben emlékeztetni tudjuk magunkat, hogy hahó, választhatok mást, dönthetek másképp, hogy ne a régi forgatókönyv ismétlődjön újra meg újra, hanem végre már más történhessen, azaz a változást én magam választom, ezáltal változtatok a helyzeten és egyben magamon is. Így hozok létre változást, a változtatásommal. Ha teszem a dolgom és bízom, hogy a többiről az univerzum is gondoskodik úgy, hogy minden a lehető legjobban alakuljon számomra és minden érintett számára, mindenkinek a fejlődésének megfelelően, akkor más dolgom nincs is, csak megengedni és megélni a jelenben a változást. Így teremtem egyúttal az új valóságom, lépésről-lépésre, felülírva a régi sémákat, kilépve az ördögi körökből. Ez maga a változás, a transzformáció. Csodás utat mindannyiunknak!